Hiába tartják Kleistet az egyik legnagyobb német drámaírónak, egy irodalmi szemináriumon elhangzottakon kívül nem találkoztam a műveivel sosem. Abból az irodalmi szemináriumból is leginkább csak annyi maradt meg, hogy nem volt teljesen normális, és hogy társat keresett és talált az öngyilkosságához. De ezeknek az információknak nyilván az ég világon semmi köze a szerző irodalmi jelentőségéhez. Itt volt az ideje legalább alapműveken keresztül megismerkedni vele.

Kohlhaas Mihály:
A történet egy  jómódú lócsiszárról szól, akinek két lovát önkényesen és jogtalanul lefoglalja a tronkai Vencel várúr. Mikor Kohlhaas kártérítésért folyamodik, és panaszait sorra elutasítják (sőt még az illetékesek kezébe sem jut el), majd mikor a kérvény eljuttatása közben felesége annyira megsebesül, hogy később belehal, Kohlhaas úgy dönt, hogy saját magának szolgáltat igazságot.

De a könnyebbik út és az igazság közül mindenki inkább a könnyebbiket választja, az igazság amúgy sem érdeke senkinek, az ügy lezárása viszont annál inkább (különösen, hogy Kohlhaas például városokat gyújt föl a tronkai Vencel várúr üldözése közben).

Elég kilátástalan, és szomorú dokumentuma ez a kisregény annak a teljesen valóságos helyzetnek, hogy az igazság nem mindig győz, hogy ha az ember megfelelő rokoni/baráti kapcsolatokkal rendelkezik, akkor az érdekében figyelmen kívül maradhatnak panaszok, megúszhatók büntetések, ilyen kapcsolatok híján viszont a törvény szigorúan és kérlelhetetlenül büntet.

Homburg hercege:
Gondolom, hogy nem emiatt a dráma miatt tartják Kleistet kiemelkedőnek, de egyébként egy kedves történet egy kicsit bárgyú, végtelenül naív és nem teljesen a földön járó főhősről. Néhány zseniális mellékszereplővel (pl. a választófejedelem). Színpadon látva valószínűleg nagyon jó lehet.

10/8

Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihály / Homburg hercege
Európa Könyvkiadó, Budapest