Alessandro Baricco könyveit olyankor szoktam kézbe venni, amikor biztosra akarok menni. Mindig jó!
Szóval semmi meglepő nincs abban, hogy a Mr. Gwyn-t is nagyon szerettem. Mindig, minden mondat annyira a helyén van, és annyira szépen formálódik egésszé a könyv... ahogy Baricconál szokott.
Nem akarok spoilerezni, úgyhogy csak három dolgot ragadnék ki a történetből. Ezek is inkább olyasmik, amik nincsenek konkrétan leírva, de nekem mégis leginkább ezekről szólt a könyv:
1. Bármit is csinálsz, azt csináld hittel és lelkesedéssel. Nem számít, hogy soha senki nem csinálta előtted. Nem számít, hogy amíg te nem csináltad, addig az a dolog nem is létezett. Higgy abban, amit csinálsz, legyen az a munkád, a nagymosás, vagy egy beszélgetés valakivel.
2. Minden ember egy történet. És minden történet szép. És minden történet fontos és egyedi. A saját magam értékes és különleges voltáról szerintem nem tudna ennyire meggyőzni - mint ahogy Baricco meggyőzött - egyetlen ezoterikus/terápiás könyv sem.
3. Külön kell választanom ezt a harmadik pontot a többitől, mert ez egy kicsit kapcsolódik az előzőhöz (valójában annak egy része), de mégis fontosnak tartom külön is kiemelni: van a történetben egy női szereplő, aki kövér. A kövérségét mintegy mellékesen tudjuk meg menetközben, viszont a legelső pillanattól nyilvánvaló, hogy egy nagyon szép nő az illető. És a kövérsége és a szépsége között nincs ott, hogy "de", vagy, hogy "így is", "ennek ellenére", vagy bármilyen hasonló kifejezés. A kövérség egy ugyanolyan tulajdonság, mint hogy milyen ruhát visel, vagy hogy milyen színű a haja, vagy hogy mi a kedvenc könyve. És ez nekem nagyon tetszik, mert végre valahol úgy jelenik meg ez az egyébként "problémás" tulajdonság, hogy nem számít.
Gondolkozzatok így, emberek!
10/10
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Helikon Kiadó, 2012
