Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

2015. május 31. - Szonyecska

Hosszan időzök a könyvespolc előtt minden alkalommal, amikor új könyv olvasásába kellene fognom. Van úgy, hogy hiába a rengeteg könyv, a széles választék valahogy egyik sem szimpatikus. De előbb utóbb úgyis el akarom olvasni az összeset... úgyhogy, mivel legutóbb sem tudtam dönteni, azt a könyvet választottam, ami sorban a legelső volt.

Margaret Atwood neve újabban elég gyakran szembejön velem, de eddig nem olvastam tőle semmit. A vak bérgyilkost több mint 10 éve bizalmatlanul méregetem a polcomon. Ideje volt már, hogy sorra kerüljön.
A történet egy kanadai gyáros család bukásáról szól, egyéni sorsokkal és tragédiákkal, és történelmi viszontagságokkal szorosan összefonódva.
Nagyon tetszett a történet szövése, az elbeszélés újsághírekkel, és a történeten belüli regény részleteivel való meg-megszakítása. A fülszövegben ígért titokzatosságot ("azonosítatlan, gazdag fiatalasszony", "semmi nem az, aminek látszik" stb) hiányoltam - szerintem nem volt benne semmi titokzatos. A fiatalasszony kiléte egészen hamar világossá vált, és számomra az elejétől fogva minden annak látszott, ami. Mindenkiről tudni lehetett már az elején, hogy nagyjából milyen minőségű szerepe lesz a történet alakulásában, szóval minden és mindenki pontosan az volt, aminek látszott.
Viszont az elbeszélés módja, a mondatok szerkezete, maga a szöveg kifejezetten tetszett.
Annyira sokat számít az, hogy egy szöveg ilyen igényesen és jól legyen megfogalmazva, megszerkesztve, hogy igazából bármiről szólhatna lelkesen olvasnám minden betűjét.
De a történet is rengeteg érdekes kérdést vet fel, bár bizonyos pontokon kicsit bárgyúnak éreztem. De ennek ellenére olyan mélységű és súlyú problémák merülnek itt föl, mint az emberi élet értelme, a testvéri/anyai/apai/gyermeki szeretet, stb.
A legfőbb kérdés itt is az, amit már a Lady Chatterley szeretője esetében is emlegettem: Miért él az ember, ha nem önmagáért, nem a vágyai eléréséért?
S hogy nem a halott testvér él-e igazán - akinek halála után rajongói, "könyvének" olvasói lettek, s nem az életben maradt halt-e meg valójában, bár a szíve dobog, az arca ráncosodik, de az élete értelem nélküli és üres? S hogy kb. 560 oldalnyi magyarázkodás értelmet ad-e az amúgy rossz döntésekkel teli, egyszerűbb és kényelmesebb, de keserves és céltalan életnek? Nem. Nem hiszem...