Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz olvasónaplót írni egy klasszikusról, de az a helyzet, hogy napok óta próbálom megfogalmazni a gondolataimat a könyvről, és még mindig csak az első mondatomnál tartok.
Nagyjából 17 éve tervezem, hogy Hemingwaytől olvasok valamit, de ez mindig csak terv maradt. Mostanáig. Kézenfekvő volt egy elbeszéléseket tartalmazó kötetet választani, hiszen így egyszerre több művével is megismerkedhettem, a címadó történet pedig különösen érdekelt. És nem okozott csalódást. (Ami a könyv többi részéről viszont sajnos nem mondható el.)

A történet (Az öreg halász és a tenger) egy öreg halász küzdelméről szól (egy hatalmas hallal, az élettel, a tengerrel, saját magával - értelmezés, meg elmélyülés kérdése). Ennyi az egész. De mindez annyira izgalmas és érdekes, és lebilincselő és elgondolkodtató, hogy nem bírtam letenni a könyvet, amíg a történet végére nem értem. Azt hiszem, igazán zseniális az az író, aki ilyen magával ragadó és tényleg a zsigerekig hatoló mű megalkotására képes úgy, hogy a cselekmény mindeközben nem valami változatos (értsd: nem történik cselekmény szintjén az ég világon semmi). De az öreg halász - és az olvasó - lelkében és gondolataiban annál inkább...

A kötet többi elbeszélése nekem kevés volt, főleg egy ilyen indítás után... - de persze ez eléggé szubjektív, lehet, hogy én voltam kevés hozzájuk. A történetek többségének nem értettem a mondanivalóját, nem tudom, miről szóltak valójában, mert ezeknél is a sorok között, a cselekmény mögé nézve kellett volna felfedezni az igazi mélységeket. Sajnos nekem ez csak néhány esetben sikerült.

10/5 (De csak az elbeszélések miatt. Ha csak a címadó történetet nézem, akkor 10/10.)

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger - Elbeszélések - 
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994