Amikor annakidején a Szent Lajos király hídját olvastam, akkor úgy gondoltam, hogy az ilyen könyvek, és az ilyen szerzők miatt érte meg megtanulni olvasni. Amikor egy könyvtár leselejtezett állományában megláttam Thornton Wilder egy másik könyvét, Az androsi leányt, rögtön lecsaptam rá. Annak ellenére, hogy a moly-on például eléggé lepontozták én bizakodva, és pozitív érzésekkel vágtam bele.
A történet egy görög szigeten, Brynos-on játszódik még a Krisztus előtti időkben, de már a görög aranykor után. Játszódhatna nagyjából bárhol, és bármikor, hiszen amiről valójában szól, az örökérvényű: mi az élet értelme, mikor él igazán az ember, mik az igazi értékek az életben, stb.
Filozofikus, gondolkodós, cselekmény szintjén szerintem kicsit kevés, és semmilyen, de nem is a cselekmény a lényeg. Az elmélyüléshez viszont a filozofálás nekem kicsit rövid, és felszínes. Mert bár az örök kérdéseket boncolgatja, nem ás eléggé a mélyükre ahhoz, hogy adjon valami többet, valami mást, mint a világirodalom számos más alkotása. Hasonló témában engem a Lady Chatterley szeretője például sokkal jobban magával ragadott, sokkal komolyabb és intenzívebb elmélyülést váltott ki, de Thornton Wilder másik, már korábban emlegetett regénye, a Szent Lajos király hídja is.
Ezzel együtt a jó könyvek közé sorolnám, és mindenképpen ajánlom, hiszen rövid, tömör, az embert folyamatosan foglalkoztató kérdésekre keres válaszokat, és alapvetően elég igényesen összerakott alkotás.
10/7
Thornton Wilder: Az androsi leány
Kairosz Kiadó, 1997
