Nem teljesen tartom helyénvalónak, hogy csak azért olvasunk el bizonyos könyveket, mert azokat valaha, valahol betiltották, cenzúrázták stb. Attól, hogy a könyv életútja izgalmas, vagy érdekes, még nem biztos, hogy önmagában a történet is az. De választok olvasmányt kiszámolósdi, borítódizájn, és oldalszám alapján is, D.H. Lawrence regényére pedig kalandos sorsa miatt esett a választás. 

A történet az első világháború utáni időszakban játszódik Angliában, ahol kissé már omladoznak a falak a társadalmi osztályok között. Már eltűnőben a "régi" Anglia, de még épp csak születőben az "új". A regény fő cselekménye egy részletesen leírt szerelmi, de leginkább szexuális kapcsolatról szól, és végülis érthető, hogy ez a dolgokat a nevükön nevező, a romantikát megsemmisítő (vagy egy másfajta romantikát bemutató) regény a 20-as, 30-as évek Angliájában kiverte a biztosítékot. 
Viszont nekem úgy tűnik, hogy a Lady Chatterley szeretője a mai napig nem tudott kitörni abból a skatulyából, amibe a megjelenését követően rögtön belekerült. Ha alaposabban utánaolvasnék, biztosan találnék olyan elemzéseket is a könyvről, amik nem a pornográf botránykönyv mivoltát elemzik, és/vagy ahhoz viszonyítva beszélnek a benne felmerülő egyéb dolgokról, de egy viszonylag felületes utánanézés alapján az ember azt hihetné, hogy ez a könyv elsősorban a szexről szól. (Az egy dolog, hogy manapság az ilyesmi divatos, meg teljesen elfogadott, régen meg nem volt az.)
De nem! Ez a könyv annyi mindenről szól, annyi réteg és árnyalat van benne, hogy a szexualitás arányaiban eltörpül a többi dologhoz képest. Egy gyorsan, és némiképp váratlanul változó világban az emberi élet alapvető értelmét, a szabadság kérdését (rengeteg értelemben), az elfogadást(!), az előítéleteket(!), emberi szerepeket és egy csomó más jelenleg is aktuális társadalmi és személyes kérdést feszeget. 
Mi értelme az ember életének, ha nem a vágyai eléréséért és önmagáért él? Megadjuk-e magunkat a társadalmi konvencióknak, vagy szembe megyünk velük? Vállaljuk-e, hogy nem törődünk az elvárásokkal, és vállaljuk-e az ezzel járó meg nem értettséget, kirekesztettséget? Vagy a be nem teljesült vágyak utáni sóvárgást, egy boldogtalan, ám társadalmilag elfogadott és kényelmes életet választunk? És gyermekünk/testvérünk/társunk mellé állunk-e, segítjük-e ha ő árral szemben indul el?
A végtelenségig lehetne sorolni azokat a kérdéseket, amikkel a könyvet olvasva szembesülünk. Érdemes lenne egyenként kielemezni ezeket a kérdéseket (meg a többit is) az egyes karakterek szempontjából, mert minden szereplő más-más módon küzd meg, vagy éppen nem küzd meg velük.

Az egyetlen problémám az egész könyvvel, hogy a vége nekem nyáladzásba fullad (mégha nem is annyira közhelyes), és ez nem hiányzott. Sőt, el tudtam volna viselni egy sokkal nyersebb zárást is, de ez ízéles dolga, arról pedig nem érdemes vitatkozni.

(Nem gondoltam, hogy ennyire hamar eljön az utolsó Könyvmoly Párbajos bejegyzés, de ez bizony a tizenegyedik már, ami azt jelenti, hogy végére értem a tavaly év végén összeállított listámnak. Nahát! :) )

10/9

David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője

Magvető Kiadó, Budapest, 1984