Vannak olyan kedvenc könyveim, amiket úgy őrzök a polcomon, hogy bár még nem olvastam őket, előre tudom, hogy tetszeni fognak. Külön számon tartom mindegyiket, úgy tekintek rájuk, mintha már ismerném őket. A kedvenceim, holott sokszor még a szerzőjükről se tudok semmit a nevén kívül.
Martin Amis könyvei is nagy becsben vannak a polcomon, pedig egészen mostanáig semmit nem olvastam tőle. A Sikert egy könyvtári kiárusításon vásároltam száz forintért néhány évvel ezelőtt, és már akkor eldöntöttem, hogy az egyik legjobb könyv lesz, amit majd elolvasok. 

A történet két főhőse (és mesélője) Terry és Gregory mostohatestvérek, felnőtt éveik elején járnak. Felváltva mesélik el az olvasónak ugyanazokat a történéseket, a saját nézőpontjukból. És természetesen minden mostohatestvérnek maga felé hajlik a keze.
Ennek - és a szófordulatoknak, kifejezéseknek, és egyáltalán az egész szövegnek - köszönhetően egy elég mulatságos alaphangja van a történetnek. Annak a történetnek, ami amúgy tragikus, és groteszk, és amíg fel-felnevetünk, vagy elmosolyodunk, megváltozik a világ, felcserélődnek a társadalmi szerepek, emberi életek mennek tönkre, vagy múlnak el. S mindez olyan észrevétlenül történik, hogy az ember egyszercsak arra eszmél, hogy aki sikeres volt az imént, most már bizony nem az; aki eddig "senki" volt, már valaki. A gazdagok elszegényedtek, a szegények meggazdagodtak...

Egyszer fent, egyszer lent - mondhatnánk, de többről van itt szó. Az egykori elit bukásáról, az alsóbb osztályok felemelkedéséről úgy, hogy ők maguk sem veszik észre közben a változást. Ők sem tudnák megmondani, hogy mikor romlott el/változott meg valami. Egyszerűen csak arra eszmélnek, hogy a társadalom már máshogyan működik. 

A forma, és a tartalom kontrasztja tette számomra igazán jelentőssé ezt a könyvet. A tréfás szerkesztés, az eltúlzott, paródia jellegű karakterábrázolás szembeállítása egy alapvetően tragikus történettel. 

Egyértelműen kedvenc:

10/10

Martin Amis: Siker
Magvető Kiadó, Budapest, 1987