Manapság egyre elterjedtebb az a felfogás, hogy nem szabad küllem alapján ítélni, de muszáj azzal kezdenem, hogy én egyszerűen imádom ennek a könyvnek a borítóját, és szégyen-nem szégyen, csak azért döntöttem el, hogy elolvasom, mert a borító-grafika tetszett. 
És bár nevetségesek a könyv-kiválasztási módszereim, azért nagyon ritkán fogok mellé. Úgyhogy most is úgy érzem, hogy jó választás volt. Méghozzá nagyon!

A történet 1989-ben játszódik Kelet- és Nyugat-Európa határán - minden értelemben. A történelmi színtér a berlini fal leomlása, és a határnyitás. Annyi különböző rétege és mélysége van a könyvnek, hogy a cselekémény szinte nem is lényeges ezekhez képest. Sokkal többről van itt szó, mint egy kalandos nyaralásról egy 30 éves Wartburggal.

Egyrészt - szerintem - a történet, meg a cselekmény nagyon sodró, nagyon élvezetes és izgalmas. Ha nem nézünk mélyebbre már akkor is érdemes kézbe venni az olvasmányossága és a gördülékenysége miatt. Remek olvasmány, tényleg!

De muszáj mélyebbre is nézni: A férfi-nő kapcsolatról, az összetartozásról és az össze nem tartozásról, a felnőtté válásról és egyszerűen az élet minden dolgáról - is - szól. A sodró cselekmény ellenére nekem olyan mélyen bolygatta meg a lelkemet ez a könyv, hogy egészen meglepődtem. Nagyon sokat lehetne írni a főszereplők karakteréről, jelleméről, illetve, hogy hogyan változik róluk a véleményünk azzal, hogy megismerjük őket egyre jobban a történet során. Nagyon tetszik, hogy a könyv elejétől a legvégéig folyamatosan változnak hol külső, hol belső körülmények, hatások miatt a karakterek. Annyira őszinték, és emberiek, hogy le a kalappal.

Van a történetben egy eléggé szájbarágós bibliai analógia - amit már a címet elolvasva is sejthetünk -, de az Ádám és Éva párhuzam nagyon jól illik a történetbe, nagyon elgondolkodtatóvá teszi - egyrészt a már előbb boncolgatott férfi-nő-összetartozás-stb. szálakat, másrészt - magát a történelmi kontextust is. Mert Ádámról és Éváról - azok nélkül a bibliai idézetek, sőt szemelvények nélkül is, amiket a könyv igyekszik nagyon belénk sulykolni - csak a kígyó, meg az alma, meg a Paradicsomból való kiűzetés jut mindenkinek az eszébe. Szóval ez a szájbarágás szerintem teljesen fölösleges volt a könyv vége felé, de azért nem volt olyan vészes, hogy ne lehetne ezen könnyen és gyorsan túl lépni. De a párhuzam ettől még tényleg fontos. Mert ha a Paradicsomból való kiűzetéssel - és az ezzel járó minden bűnhődéssel, és büntetéssel - állítjuk párhuzamba a nyugat felé megnyíló határokat, és azt a szabadságot, és boldogságot, amit fotók, és újságcikkek ezrei mutatnak erről, akkor azért egy kicsit ellentmondásosnak érződik a dolog... Vagy legalábbis már nem tűnik annyira egyértelműen fekete-fehérnek, mint ahogyan azt történelmi tanulmányaim során, vagy a szüleim elbeszélése alapján gondoltam. 
És nincs válasz, vagy megoldás arra az örök dilemmára se, hogy ki járt jobban: aki kockáztatott és ment, vagy az, aki maradt.

Gondolkodós, de olvasmányos, nem túl hosszú, viszont izgalmas és kalandos. Nagyon ajánlom!

10/9

Ingo Schulze: Adam és Evelyn
Európa Könyvikadó, Budapest, 2009