Egy kiárusításon vásároltam - emlékszem, nevetségesen olcsón - Marek Sindelka könyvét, méghozzá a borítója miatt. Ez most megint egy olyan könyv, amit a külseje alapján ítéltem meg, és ilyenkor mindig nagyon kalandos az igazi megismerés.

Az első oldalaknál még azt gondoltam, hogy hiba volt a Hibát választani, aztán kiderült, hogy egy kifejezetten izgalmas könyvvel van dolgom, ami kicsit szürreális, kicsit misztikus, és számomra egy kicsit megfoghatatlan is.

A történet egy különleges virágról szól, amit a legenda szerint egy magányos ember nemesített. A virág olyan szomorú volt, mint amilyen gyönyörű, és nagyon rövid ideig élt. Ám az ember az istenekhez fohászkodott, hogy a növénynek adhassa életét, így szelleme átköltözött a virágba, ami aztán újra életre kelt. 
A történet csupa rejtély, csupa titok, misztikum és varázslat. Álom és valóság sokszor összemosódik, de a valóság sem kevésbé szürreális, mint az álom.
Az élet - halál - újjászületés körforgása ismétlődik az egyes epizódokban. Az egyéni emberi sorsok számítanak, az újrakezdés lehetősége, vagy épp ennek ellenkezője. 
Emellett pedig egy kicsit véres és durva, viszont egész izgalmas detektívtörténet bontakozik ki a lapokon. Itt-ott elvesztettem a fonalat, de kifejezetten élveztem az egyes események különféle nézőpontból való megmutatását.

Ellentmondásos érzéseim vannak, mert sokszor úgy éreztem, hogy unalmas és kicsit közepes is... de elég különleges - és elég rövid is - ahhoz, hogy megérje az elolvasást. 

7/10 

Marek Sindelka: Hiba

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2011